Van mikor én sem értem.
Pedig van benne értelem.
Előttem egy szürke megkopott kép,
de nem mesél már nagyon rég.
Olyan ez, mint a víz útja.
Fel az égbe, le a földre újra!
Újra és újra és újra folyva,
néha elpárologva s megfagyva!
Ki vagy te!?!
A körvonal az még ismerős.
De a tartalom már feledős.
Pár agysejtem őrzi még,
sokáig viszont egyik sem él.
Ki vagy te?!
Ki vagy te?!
Tudod én olyan maradtam.
Szinte semmit sem változtam.
Lehet, hogy nem is akartam.
Simán csak tovább haladtam.
Mert nekem, pont jó így.
A változás nem enyhít.
Ez az amit az élet előír.
Persze ez nem új hír.
Ki vagy te?!
Mond meg kérlek ki vagy te?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése