tegnap éjjel, milyen fura, kimondani is: aura
álmodtam róla, hogy nekem is, de nem szauna
az ébredéskor volt, már-már szokásos döbbenet
hogy az álom az nem a valóság és se többet
se kevesebbet nem ér, mint amiben épp élek
mégis az ottani képek, sokkal többet érnek
a vágyódás vagy talán az üresség? nem tudom
lehet nem is akarom, eltemetem tudatom
de ha meglátom, mindig hevesebben ver a szív
pumpálja a mocskot, amit te már csak vérnek hívsz
meg ahogy én magamat, egyik énem másikat
mert gyáva volt, de hiába mert te csak ásítasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése