sok tervem van két élet is kevés lenne hozzá
de meglépni általában nem merem, csak tolom magam előtt
visszafognak a súlyok, folytonos meghasonlás
míg az egyik repülne, a másik kibérli a temetőt
megannyi plátói szerető, mint egy vak bányaló
aki a fényt sose látta és soha nem is fogja
talán csak az utolsó útján, megszűnik a fájdalom
örök alvajáró, a néma egyetlen vágya, szólna
elmúlna, de ő kezdő szintű az élet meg haladó
mi meg haladunk meg folyunk együtt az idővel
de időben soha senki sincsen ott ahol valahol
ahol szebb az élet, vár rá ő már innen kitörne
ha nincsen célod csak a szakadék szélén táncolsz
visszakozhatsz vagy talán le is ugorhatsz
talán visszarántanak vagy talán csak álmodsz
a keserű hétköznapok megfűszerezheted humorral
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése