kiírom magamból ami kikelet
monokrómia, megint nem hallom a színeket
pedig én bele adtam lelkemet sim-emet
független vagyok mégis a függés éltett
na de kérlek! kérhetsz, semmit sem adók
a legtöbb ember csak kocsmai faló
meg falatozó, mellé életenergiaital
addig menj, tedd, csináld amíg vagy fiatal
a testem junior a lelkem szenior
az agyam börtön a szívem meg telihold-
kor-talan már már gondtalan is lehetne
de nehéz ez, hogy ilyen könnyen lemenjen
és találkozok majd magammal a túloldalon
köztünk egy híd a távolság az oltalom
kirekesztet ketrecbe zárt alkalmi elemek,
emberek, de én soha sem felejtek...
jók legyetek, ha megvan a jegyetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése