Minek neked? én eldobnám ha tudnám,
de már rég a nyers fémbe marta magát.
Éget! és érzem ahogy teljesen felemészt.
Nem tudok elszakadni, testem elveszti erejét.
Nem értelek, miért dobnál el mindent ezért?
Ennyit ér neked, hogy végre ember légy?
Körülötte hús nő, csontok, bőr és szőr,
tudatod halandó, visszafordulni késő!
Hajód megfeneklik az érzelmek tengerén,
ahol mindig vihar dúl, a fájdalmak szigetén.
Bár a belső űrt kitölti, de van hogy sötétebb,
mocskos, piszkos és gyarló, sok féreg!
Be eszi magát, nem tágít, kér, etesd!
Ha szenvedsz, öröme attól lesz teljes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése