faág az avarban, rálépnek, reccsen
a szív fájdalmát ilyenkor ki hallja?
búban, bánatban, egyedül csendben
kínozza belülről nem hagyja
minden mi rossz, titkot, kínok
elhallgatott szavak szálnak
kimondtam, de inkább vissza szívom
úgyis ki hallja? kinek a vágya?
beborult ég, nem látni a teli holdat
pedig fénye ott ragyog a sötétben
ha van remény, jön egy szebb holnap,
de így nem nézhetek most elébe
bizonytalan minden, inog minden,
palló és alatt gyűlnek a cápák
nem tudom, most miben higgyek?
mégis ezután mi vár rám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése