kő, papír én meg egy kicsorbult olló
a sajtot meg már rég megette a holló
tudod mit? nekem lehet hogy pont így jó
te meg elhiszed, bármint mond a kígyó
ha nincsen ló akkor egyél szalámit
mer bennem rég nem buzog a szamár hitt
mondhatsz akármit, érdekel akárkit
drágám kifakult alattad a kárpit
szenvedek mert örülök ha szenvedsz
szemedbe nézni már többet nem merek
a tótágast az szép szó már ha kitartja
testem meg a lelkemet egyszer kitagadja
a tükör is csak addig szép míg egy darab
én meg hétfelé törtem lehet ez a baj
fejemben egy kép és mindig csak azt űzőm
nem engedem én! kergetem vízen át tűzön
nekimegyek a szélmalomnak pedig csak egy délibáb
de ha elfordulok akkor meg utánam kiált
volt egy keresztem de nehéz volt és fáztam
meggyújtottam, rögtön rá bőrig is áztam
a műanyag élő akar lenni a holt meg holt
mert ki térne ide vissza? hosszú a sor?
ha én király lennék?, ha én király lennék!
jó király nem lennék, mindent zsebre tennék
Atlasz helyében hagynám, hogy lezuhanjunk a mélybe
csak a végén tesszük fel a kérdést, hogy megérte?
hallatom egy mesét az emberségről szólt
te meg csak nevetsz rajta és tovább lapozol
a homok az a struccoké miért lopod el?
fejetlenség a jelszó? ezt nem fogom fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése